A Budapesti Ügyvédi Kamara története dióhéjban

A magyar ügyvédség kialakulása és történelmi útja elválaszthatatlanul kötődik a magyar társadalomhoz. A XVI. századig alig áll rendelkezésünkre írott forrás a magyar ügyvédségről. Mindössze annyi biztos, hogy mivel már a korábbi századokban megjelent az érdekeltektől elkülönült, igazságot szolgáltató szervezet, annak természetes szüksége is felmerült, hogy az ilyen eljárások alanyait advocatusok, azaz ügyvédek segítsék.

A XVII. és XVIII. századból már maradtak fenn dokumentumok. Ezekből az tűnik ki, hogy ekkoriban elsősorban a nagy főúri vagyonokat képviselték az ügyvédek. 1723-ban III. Károly bocsátotta ki az első ügyvédtörvényt, melyet aztán Mária Terézia 1769-ben ügyvédi rendtartással váltott fel, az országban akkor működő nyolcszáz ügyvéd tevékenysége szabályozásának igényével.

A XIX. század nemcsak általában a magyar történelemnek volt nagy százada, hanem a magyar ügyvédségnek is. Ekkoriban olyan neves elődeink művelték hivatásunkat, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Eötvös Károly, s 1875-ben megalakult a Budapesti Ügyvédi Kamara is.

Köztestületünk megalakulásától kezdve jelentős befolyással bírt a teljes magyar ügyvédségre és az ország általános jogfejlődésére is. Ezt ismerte fel és méltányolta a Székesfőváros tanácsa, amikor 1892-ben a Budapesti Ügyvédi Kamarának 300 négyszögöl telket ajándékozott az V. kerületi Szalay utcában, székházépítés céljára. A Kamara az ajándékozást követően az ügyvédség anyagi erőforrásaiból megkezdte az építkezést és 1896-ra a budapesti ügyvédi kar székháza el is készült. A megnyitásra fényes ünnepség közepette került sor.

A II. világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett. A budapesti ügyvédség azonban ismételten bizonyította érzelmi kötődését az épülethez és - a nehéz, háború utáni körülmények ellenére -  adományokkal teremtette elő a helyreállítás anyagi alapjait és tette lehetővé, hogy 1947-re a felújítás befejeződhessék. A jogsértő államosításokat azonban az  ügyvédség sem kerülhette el: az ügyvédek adományaiból felépült, majd a háború után ugyanígy újjáépített székházunkat 1952-ben államosították.

Az 1950-es évektől kezdve az ügyvédek száma jelentős mértékben csökkent. A millennium idején a budapesti ügyvédi kar létszáma ezerkétszáz fő volt, mely a két háború között három-négyezer főre is felemelkedett, de ez a szám az ötvenes évek végére kb. hatszázra csökkent, s ekörül ingadozott egészen 1990-ig.

A ’90-es évek elején azonban jelentősen megváltozott a budapesti ügyvédség társadalmi szerepe és ezzel párhuzamosan létszáma is: az ügyvédi kar integrálta a korábban munkaviszonyban dolgozó jogtanácsosokat. Számos új lehetőség nyílt meg az immáron egységes ügyvédi kar előtt, ezzel párhuzamosan rohamosan emelkedett Kamaránk tagjainak száma, amely ma már meghaladja az ötezret is. A rendszerváltás óta eltelt majd’ két évtizedben nemcsak hazánk, de az ügyvédi kar is sokat változott: a korábbi ügyvédi munkaközösségek eltűntek, s átadták helyüket az önálló ügyvédi irodáknak. Ezek általában csupán egy, esetleg néhány ügyvéd munkahelyei, de megjelentek már - a nyugat-európai, pláne amerikai mértékkel mérve még mindig kicsi - húsz-harminc ügyvédet alkalmazó, az üzleti élet igényeit kiszolgáló nagy irodák is. Az uniós csatlakozás után immár szabályozott keretek között tevékenykednek nálunk a más uniós tagállamokból érkezett, saját hazájukban ügyvédi képesítést szerzett, de nálunk dolgozó és a Kamara által nyilvántartott ún. európai közösségi jogászok is és ezzel párhuzamosan lassan-lassan megjelennek a magyar ügyvédek is az unió más tagállamaiban.

Tempora mutatur, változik a világ - s benne a több mint 135 éves Budapesti Ügyvédi Kamara is. Tagjaink a XXI. századi kihívásoknak és a jogkereső közönség elvárásainak folyamatos önképzéssel, neves elődeink példáját és a szakma fejlődésének nemzetközi irányait szem előtt tartva igyekeznek maradéktalanul megfelelni.

- A Budapesti Ügyvédi Kamara elnökeinek névsora az alapítástól napjainkig

- A Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkárainak névsora az alapítástól napjainkig