Mediáció

Válasszon mediátort

A közvetítés - latin kifejezéssel: mediáció - távolkeleti eredetű. Az ősi keleti társadalmakban nem léteztek bíróságok, az emberek között felmerült és nem az uralkodó jogara alá tartozó vitákat ezért a vitában nem érdekelt és köztiszteletnek örvendő közvetítők segítségével igyekeztek úgy feloldani, hogy egyik vitatkozó fél se veszítse el az arcát, s lehetőleg mindkettőjük számára lehetséges maradjon a helyi társadalomban való további szokásos részvétel.

Napjainkban az Egyesült Államokban alkalmazták elsőként ezt a módszert a II. világháborút követően, kezdetben a sok százezer embert foglalkoztató ipari ágazatokban (pl. szállítás, közlekedés, acél- és szénipar) kialakult kollektív munkaügyi viták megoldására. Az eredmények láttán elterjedt a mediáció a szerződéses (“polgári jogi”) és családjogi kapcsolatok egészében, sőt ma már kisebb súlyú büntetőügyekben is megszokott a mediáció alkalmazása. Mára az USA-ban és Ausztráliában a mediáció társadalmilag teljesen szokásos, hétköznapi ún. alternatív jogvita-rendezési eljárássá (közkeletű rövidítéssel: ADR) vált: amíg a felek nem igazolják, hogy jogvitájukat jóhiszeműen megpróbálták mediáció útján megoldani, egyáltalán nem fordulhatnak ügyükkel a bíróságokhoz.

Mára a mediáció szervesen beépült az Európai Unió tagállamainak jogi életébe, s alkalmazására Magyarországon is van mód, mind a polgári jogi viták rendezése, mind pedig a kisebb súlyú bűncselekmények okozta károk és egyéb sérelmek orvoslása céljából.